babrál
babrál ige -t, -jon
1. tárgyas <Ujjaival, kezével> ismételten (meg-)érint, gyengéden (meg)fogdos, (meg)tapogat vmit. Ne babrálják azt a kézimunkát, mert bepiszkolódik. Élvezettel babrálta a kelmét a kiszolgálóasztalon. Idegességében óraláncát babrálta. Kabátja gombjait babrálta mint valami szerelmes. (Mikszáth Kálmán) A hölgy nem sokáig engedte, hogy cipőszalagját babráljam. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan Így foglalatoskodik vmivel. Az asszony zavartan nézett maga elé s bütykös ujjaival a kendőjén babrált. (Gárdonyi Géza) Álmosan, lustán s álmodozva babrált Nagy kenderfürtei között. (Juhász Gyula)
2. tárgyatlan Pepecselve, piszmogva, kelletlenül foglalatoskodik (vmivel). Egész nap csak babrál. Csak babrál az étellel. Ujjaival iratok közt kezdett … babrálni. (Kemény Zsigmond) || a. tárgyatlan (ritka) Hosszadalmas, aprólékos, nem eléggé gyümölcsöző munkával foglalkozik. A fele határ mindig gazdátlanul áll, persze a rosszabbik fele, amelyikben nem érdemes babrálni. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (tájszó) Kotorász, keresgél, motoz. Babrál a ládában.
Igekötős igék: elbabrál; kibabrál.
babrálás; babrálgat; babráló.
