balgatag
balgatag melléknév -on v. -ul, -abb (választékos, régies)
1. (rendsz. nyomatékos haszn.) Balga <személy, közösség>. Balgatag asszony, ember, gyermek. Jaj, de balgatag egy teremtés! Sok nagyjaiknak balgatag udvarin Már a magyarnak híre se hallatott. (Berzsenyi Dániel) Az árúló! … S én balgatag! még visszavártam őt, holott hadammal útját állhatám. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <cselekedet, megnyilatkozás>. Balgatag beszéd, megjegyzés, magatartás. Balgatagul mindent elhitt, amit mondtak neki. Eh, balgatag beszéd! alig ejtettem ki, Nevetek, magamat kinevetem érte. (Petőfi Sándor) Balgatag reménnyel várom ébredéstek. (Arany János) Becses … emlékem volt egész életemen át ez a pár balgatag óra. (Kaffka Margit)
3. határozói használat(ban) (ritka) Balga(tag) módon. Amint ez balgatag oda hajol hozzá, a herceg egyszerre úgy üté főbe iszonyú öklével, hogy keresztülesett lova nyakán. (Jókai Mór)
balgatagság.
