balkörmű
balkörmű melléknév és főnév (népies)
I. melléknév
1. Általában tolvaj módjára élő <személy>; tolvaj, zsivány. Balkörmű ember. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe … (Tóth Árpád)
2. (ritka) Ilyen személyre valló, jellemző. Még dicsekszünk balkörmű erényeinkkel. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) Kikapós, könnyűvérű <nő>. Balkörmű menyecske. Ne tégy úgy, mint az olyan Balkörmű nők cselekesznek, Mikor a kissé kinyitott ajtón … kileselkednek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. főnév (ritka) Balkörmű (I. 1) személy; tolvaj, zsivány. Híres, nagy balkörmű.
