bamba
bamba melléknév és főnév
I. melléknév bambán v. bambául, bambább
1. Olyan <személy>, akinek nehézkes felfogása, lassú észjárása tehetetlen, ostoba bámészkodásban, szájtátiságban nyilvánul meg; mulya, mamlasz, mafla. Bamba alak, ember, gyerek. A vidámság, A szépség és erő … meg se látja a jó, bamba árvát. (Juhász Gyula)
2. Ilyen személyre jellemző, valló <külső, megnyilatkozás>. Bamba arc, mosoly; bamba csodálkozás, viselkedés; bamba képet vág. Arca olyan bamba csodálkozó lett. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév bambát, bambája Bamba (I. 1) személy. Ilyen bambával nem lehet semmire menni. Ne adj annak a bambának a szavára. Tüdőd silány, hangod rikácsoló, S magad tudatlan és nagy bamba vagy. (Vörösmarty Mihály) Okos urak közt játszottam a bambát. (József Attila)
bambáskodik.
