barát [2]
barát [2] főnév -ot, -ja
Némely katolikus szerzetesrendbe, főleg kolduló rendbe tartozó férfi. ® Fehér barát; ® fekete barát; ferences v. ferencrendi, irgalmas, kolduló barát; ® néma barát; ® szürke barát; ® tarka barát; ® vörös barát. Szóláshasonlat(ok): (népies) vérré vált benne, mint barátban a lencse: <vmely étel, ital> nagyon jól esett, nagyon ízlett neki. Egy jó magyar papunk vagyon, nem régen érkezett, csíki barát. (Mikes Kelemen) A bíbornok s Dózsa mindjárt itt lesznek – kiáltá egy szürke barát. (Eötvös József) Tudom, hogy évek óta nem beszéltél, | mint hallgató barát. (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): barátcella; barátcsuklya; barátírás; barátkámzsa; barátklastrom; barátkolostor; barátköntös.
