bármikor
bármikor határozószó, általános (kissé választékos)
A. (önálló mondatban)
1. Akármikor (A. 1). Ha érdekli, bármikor megtekintheti. Elhitette vele …, hogy bármikor, egy napról a másikra, úrrá válhatnak. (Móricz Zsigmond)
2. A múltnak bármely pontján v. kisebb szakaszában; a múltban akármikor; valaha. Nem emlékszem, hogy bármikor is láttam volna. A városban, mely most idegesebb volt, mint bármikor, csakhamar híre terjedt a dolognak. (Mikszáth Kálmán)
B. (kötőszó-szerűen, megengedő értelmű mondat bevezető szavaként, gyak. is szóval együtt) (Ha) bármely időpontban … (is). Bármikor jössz, szívesen látunk.
