bátor [1]
bátor [1] melléknév és főnév
I. melléknév bátran, bátrabb
1. Olyan <személy>, aki veszélyes helyzetben: bízva erejében, félelem nélkül, v. félelmét leküzdve cselekszik, s vállalja magatartásának következményeit. Bátor asszony, ember, férfi, hős, katona, verekedő. Ő mindig bátor. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd. (Petőfi Sándor) Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. (Ady Endre) Az öreg tekintetes úr … azt parancsolta, hogy bátornak neveljük az ifjú urat. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló. Bátor arc, beszéd, bírálat, magatartás, tekintet, tett, viselkedés.
3. (átvitt értelemben) Bátorságról tanúskodó. Bátor eszme, harc, politika. Félnek a bátor gondolattól is. Ha nagyot gondolnak: gyáván behúnyják a szemüket. (Ady Endre)
4. <Udvariassági, henye kifejezésekben:> Bátor vagyok v. vagyok bátor: bátorkodom … Bátor vagyok megjegyezni, hogy ebben tévedni tetszik.
5. Bátran: teljes joggal és megokoltan, ezért nyugodtan, félelem nélkül. Bátran megmondhatja, megteheti; bátran merem állítani. Sírhatott bátran, és bizony élt is e jogával derekasan. (Tolnai Lajos)
6. (ritka) Bátran: bizonyosan, igazán, valóban. [Öreg pincér.] Szolgálni sem ugri-szilaj már, Megelőzné bátran a lajhár. (Arany János) E gyékény alatt bátran elfér tizenöt-húsz ember. (Tömörkény István)
7. (elavult) Veszély nélküli, biztonságos; bátorságos. Bátor hely, járás, út.
II. főnév -t v. bátrat, bátrak, bátra. Bátor személy. Adja a bátrat. A bátrak bizonyára velünk tartanak. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad. (Petőfi Sándor) S szent a bátor, ki, mint magam, Vallja mindig: vér és arany. (Ady Endre)
Közmondás(ok): Bátraké a szerencse: a szerencse is azokat segíti, akik bátrak.
bátorodik.
