bátorság
bátorság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A bátor (1, 2) melléknévvel kifejezett lelki tulajdonság v. állapot; merészség. A csapatok, a katona bátorsága; elhagyja, megvan a bátorsága; ® megjön, megvan a bátorsága vmihez; bizonyságát, tanúságát adja bátorságának; bátorságra kap; elveszti, megmutatja bátorságát; ez visszaadta bátorságát; bátorságát veszti; bátorságot merít vmiből: nekibátorodik vmitől; bátorságot önt vkibe; összeszedi a bátorságát. Csak bátorság! Zörgetne is, nem is: bátorsága nincsen. Csak úgy tétovázik keze a kilincsen. (Arany János) Fölnőttünk már valahára … És mostan vas hittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. (József Attila) || a. Vkinek, vminek bátor (1–3) volta. Meglepett szavainak bátorsága. Csodáltam bátorságát.
2. Ennek szavakban v. tett(ek)ben való megnyilvánulása; bátor cselekedet, viselkedés, magatartás. Nagy bátorság volt tőle, hogy meg merte tenni. Ez is bátorság? A mi bátorságunkról beszél mind a világ! (Gárdonyi Géza)
3. (elavult) Biztonság. Innen nézem bátorságból A világ nagy tengerét. (Kisfaludy Sándor) Ott magát a szép hölgy vélve bátorságban, … Gondolá, hogy jó lesz … kissé megpihenni. (Arany János–Ariosto-fordítás)
Szólás(ok): ld. ín.
bátorságú.
