bátortalan
bátortalan melléknév -abb, -ul
1. Bátorság híján levő; félénk <személy>. Bátortalan ember, gyerek, nő, teremtés. Szemes volt a leány és nem bátortalan. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre valló, tőle származó, vele kapcs. Bátortalan beszéd, magatartás, szó, viselkedés; bátortalanul beszél, bírál, cselekszik, küzd, néz, tesz, viselkedik. Csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan léptekkel. (Jókai Mór) A háziúr … kissé bátortalan ütésekkel zongorázott. (Tolnai Lajos)
bátortalankodik; bátortalanság.
