beálló
beálló melléknév
1. Olyan, aki, ami beáll (1–5). A kapu alá beálló járókelők; a körbe beálló diszkoszvető; a hirtelen beálló tél; a beálló Duna jegén. || a. (közlekedés) Olyan <közúti menetrendszerű jármű, szerelvény>, amely a kocsiszínbe, garázsba megy. Beálló autóbusz, kocsi, villamos, szerelvény.
2. (nyelvtudomány) Olyan <ige v. melléknév igenév kifejezte cselekvés v. történés>, amely ezután fog bekövetkezni. || a. (nyelvtudomány) Ilyen cselekvést v. történést kifejező. Beálló melléknévi igenév: jövő idejű melléknév igenév. A magyarban a beálló melléknévi igenévnek -andó, -endő a képzője.
