becéz
becéz [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. Becéz vkit, vmit: élőlénnyel, főleg személlyel gyöngéd szeretettel bánik; kényeztet, babusgat. A kis gyermek szereti, ha becézik. Fiát az asszony mind becézte. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Becéztek minden kicsikét, | aranyhalat, kutyát, csibét, | mi gyönge és szegényke. (Kosztolányi Dezső)
2. Becéz vminek vkit: kedveskedve vmely becenéven szólítja. Hogyan becézik? Istvánnak hívják, de Pistikének becézik.
Igekötős igék: agyonbecéz; elbecéz.
becézés; becézett; becézget; becéző.
