becsődít
becsődít tárgyas ige (rosszalló)
<Személyeket> vhová, vminek a belsejébe, vmely zárt, elhatárolt v. központi helyre csődít. Az előadásra becsődítették az egész diákságot. Minek csődítesz be ennyi gyereket a szobába? A kortesek becsődítették a népet a városba szavazni. Biharmegyében a nem adózók becsődítettek pár ezer torkot. (Vas Gereben) [A portára] becsődíti a familiákat … fiú gyermekeikkel egyetemben. (Mikszáth Kálmán)
becsődítés; becsődített; becsődíthető; becsődítő; becsődíttet.
