becsülés
becsülés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A becsül igével kifejezett magatartás (főleg az igének 3. jelentésében), vélekedés; elismerés, tisztelet. Becsülés illeti meg; becsülésre méltó. Becsülése jeléül üdvözlő táviratot küldött neki. Kifejezte becsülését barátjának munkássága iránt. Azok után, miket atyám felőled mondott, legmagasabb becsülésemre vagy érdemes. (Jókai Mór) Szeme figyelemmel és becsüléssel tapadt reám. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Annak az állapota, akit becsülnek; megbecsülés. Nagy becsülésben állott társai előtt.
Szóösszetétel(ek): közbecsülés; önbecsülés.
