bedönt
bedönt tárgyas ige
1. <Építményt> befelé nyomva ledönt. Bedönti a falat, a kaput, a kerítést. Az útban álló kerítéseket … bedöntvén, egyenes útat törtek. (Jókai Mór) Az ő tanyájukat nem dönti be a magisztrátus. (Móricz Zsigmond)
2. Beledönt (1–2). A megvadult ló bedöntötte a kocsit az árokba. A szenet bedöntöttük a pincébe. [A pénzt] bedöntötte az egész kosárral … egy kétfülű káposztás hordóba. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) Bedűt [2].
bedöntés; bedönthető; bedöntő; bedöntöget; bedöntött.
