beesteledik
beesteledik tárgyatlan ige
1. (csak egyes szám 3. személyben, rendsz. alany nélkül) Beesteledik (az ég, az idő, a nap): a nap lenyugta után az este elérkezik, bekövetkezik, este kezd lenni; besötétedik. Télen korán beesteledik. Észrevétlenül beesteledett. Beesteledett felettünk az ég. Így esteledett be fölöttök azon nap. (Jókai Mór) Már beesteledett, mikor a kocsi elhaladt a pécsi vár mellett. (Gárdonyi Géza) „Maradj velem, mert beesteledett!” | Bibliát hallgat a gyülekezet. (Szabó Lőrinc)
2. (főként múlt időben, alany nélkül) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Beesteledett vkinek, vminek: elérkezett utolsó órája, végórája; elmúlásra, pusztulásra van ítélve; vége van, reménytelen a sorsa; bealkonyul, befellegzik. Nincs mit keresnünk többet az életben, nekünk már beesteledett. Siratják a mult isteneket, Itt nekik már rég beesteledett. (Ady Endre)
beesteledés; beesteledő.
