befecskendez
befecskendez tárgyas ige
1. (orvostudomány) Orvosi fecskendővel <folyékony anyagot, kül. gyógyszert> juttat, nyom a szervezetbe; injekcióz. Morfiumot fecskendeztek be neki, hogy fájdalmait csillapítsák. A beteg erébe vérsavót fecskendeztek be.
2. (kissé választékos) <Sugárban kilövellő v. cseppekben szétszóródó folyadékkal> behint, benedvesít, eláraszt vmit; telefröcsköl, befröcsköl. Vasalás előtt befecskendezte vízzel a fehérneműt. Másnap reggel ott találták a szobája közepén meghalva, … szobájának falai, padlata vérrel befecskendezve. (Jókai Mór)
befecskendezett; befecskendező.
