befoglal
befoglal tárgyas ige
1. <Keretbe, foglalatba> beilleszt, beerősít vmit, körülveszi s megrögzíti. A drágakövet befoglalja a foglalatba. Kerettel befoglalták a munkadarabot. Befoglalja a forrást: körülkerít, vmilyen óvó, védő kerettel látja el. || a. (ritka) <Területet, felületet> elfoglalva beborít, befed vmi. Itt legelől jár ifju Pető erdélyi pejével, Melynek arany hímes takaró foglalja be hátát. (Vörösmarty Mihály) Egy óriási térkép volt az, mely egyre nagyobb kört foglalt be. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <A gondolat- v. érzésvilágában szereplő személyek v. tárgyak közé> befogad, bevesz, beiktat vkit, vmit. Toldiné … Piroskát … Befoglalta buzgó szép imádságába. (Arany János)
befoglalás; befoglaló; befoglalt; befoglaltat.
