behasít
behasít ige
1. tárgyas Behasít vmit: <tárgy> az élével, <személy> egy éles tárggyal, eszközzel befelé irányuló vágást ejt, hoz létre vmiben, ill. ily módon véletlenül megsért vmit. A facsemetét behasítja az oltókéssel. Az olló behasította a körmét. Egy kőben megbotlott, és behasította a lábát. Egymás hátán lovagoltunk … s mikor vitt, elesett, és egy cserép behasította a homlokom. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas <Szövetet, papírt, bőrt> úgy tép, szakít, hogy a szélétől befelé (kisebb) hasítást hoz létre rajta; befelé haladó irányban hasít. Behasítja a papírt, a posztót, a vásznat. Behasítja szabáshoz a bőrt.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Hang, ritk. fény> élesen, metszően behatol vhová; ilyen módon hirtelen jelentkezik vmiben. Egy sikoly hasított be az éjszakába. A villám fénye behasított a sötétbe.
behasítás; behasítgat; behasítható; behasító; behasított; behasíttat.
