behúzódik
behúzódik tárgyatlan ige
1. Vminek a mélyére, belsejébe húzódik (1, 4). Behúzódik a füst a lakásba. A nátha behúzódott a hörgőkre és tüdőre. (Gyulai Pál) Villogó szemei, amennyire lehetett, behúzódtak. (Tolnai Lajos)
2. Kényelmet, nyugalmat, védelmet keresve, v. elrejtőzés végett vmely rejtett v. védett helyre húzódik (5). (ritka, átvitt értelemben) Behúzódik magába: önmagába zárkózik. Az eső elől behúzódott egy kapu alá. Behúzódtam egy fa mögé, hogy meg ne lásson. Szerényen behúzódott a sarokba. A hűvös időben behúzódtunk a szobába. Kint állt a kapuban, de behúzódott, amint észrevett. Közeledtünkre a mókus behúzódott odújába. A csiga behúzódott házába. A tisztelendő úr, nehogy megázzék, behúzódott … Péterék eresze alá. (Mikszáth Kálmán) Az emberek behúzódnak a hideg elől a náddal födött kis házakba. (Gárdonyi Géza) || a. <Személy, csoport> vmi elől rejtőzve v. védekezve, menedéket, nyugalmat keresve el- v. bevonul, beköltözik, betelepszik vhová. Télire behúzódunk a városba. A harc után a csapat behúzódott a várba. A partizánok behúzódtak az erdőségbe. Azt gondoltuk, egész békével húzódhatunk be Szászvárosba. (Petőfi Sándor) Elébb csak a kereskedők hatoltak az ország mélyébe … Azután letelepítvényesek húzódtak be. (Jókai Mór)
behúzódás; behúzódó; behúzódott.
