beint
beint ige
1. tárgyatlan Kintről befelé int, hogy vmely bent levő személyt üdvözöljön. Nem ért rá bejönni, csak beintett az ablakon át.
2. tárgyas (választékos) Kézmozdulattal, intéssel kívülről v. más helyiségből behív vkit. Beinti a fiát. Boltzárás után beintett magához. (Tolnai Lajos) Az ablakon át beintett egy hordást. (Herczeg Ferenc)
3. tárgyas és tárgyatlan (zene) Beint vmit v. vminek: <karmester> vmely szünetelő szólamnak v. hangszernek pálcájával v. kezével intve jelt ad a megszólal(tat)ásra, a játékra. Beinti a tenort, a rézfúvósokat. A karmester beintett az üstdoboknak.
beinteget; beintés; beintett; beintő.
