belebotlik
belebotlik tárgyatlan ige
1. Vmibe beleütközve, beleakadva megbotlik. Belebotlik egy ágba, egy gerendába, egy kőbe. Belebotlám egy nagy kőbe. (Gyulai Pál) Belebotlottam a seprűbe s kificamítottam térdben a lábam. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Belebotlik vkibe: véletlenül találkozik, összeakad vkivel. Az utcán belebotlott rég nem látott barátjába. Hiába vezetné útba az eltévedt jószágot a szegény legény, … belebotlik a vármegye embere. (Vas Gereben) Mikor kiléptem a kapun, megint belebotlottam … Tóniba. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Belebotlik vkibe: véletlenül megismer vkit és beleszeret. Belebotlott egy leányba. Itt a magyar földön … egy fél kultúrájú leányban belebotlottam. (Csokonai Vitéz Mihály) Senkit sem szeretett s őt sem szerette senki … Kész csoda, hogy … belebotlott abba a Som Franciskába. (Mikszáth Kálmán)
belebotló.
