beleegyezés
beleegyezés [beleëggyezés] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A beleegyezik igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilvánulás; az a cselekvés, ill. tény, hogy vki beleegyezik v. beleegyezett vmibe; hozzájárulás, jóváhagyás, helyeslés. Előzetes, feltételes beleegyezés; hallgatólagos beleegyezés: az a magatartás, hogy vki nyíltan nem foglal állást vmi mellett, de nem is tiltakozik ellene; közös beleegyezés; szülői beleegyezés: a szülőknek hivatalos formában kifejezett hozzájárulása kiskorú gyermekük vmely (pl. házassági) szándékához; utólagos beleegyezés; beleegyezését ® adja vmihez; kieszközli, kikéri vkinek a beleegyezését; megtagadja beleegyezését vmitől. Csak annyit ohajt, hogy az ő nyílt beleegyezése nélkül legyenek boldogok. (Kemény Zsigmond) Beszéljen Idával, közölje vele az én beleegyezésemet. (Herczeg Ferenc)
beleegyezési.
