beleél
beleél tárgyas ige
1. Beleéli magát vmibe: képzelete segítségével átél vmely állapotot, helyzetet, gondolatot, érzést és egész magatartásával önkéntelenül ahhoz alkalmazkodik. Beleéli magát vmely érzésbe, gondolatba, szerepbe; beleéli magát vmely filmbe, regénybe, színdarabba. Már egészen beleélte magát abba a gondolatba, hogy ő lesz a vállalat igazgatója és rendelkezhet az emberekkel. [Katona József] beleélte magát a letűnt korok, az idegen helyzetek és szenvedélyek szövedékeibe. (Gyulai Pál) Egy pillanatra ki nem esik a fölvett szerepből, melybe … nem beletanulta, de beleélte magát. (Vajda János)
2. Beleéli magát vmibe: hozzászokik vmihez, megbarátkozik vmivel. Lassanként beleélte magát új helyzetébe. Arnold el volt szánva beleélni magát a kikerülhetetlenbe. (Jósika Miklós) Kezdetben csak nagy nehezen tudta magát beleélni a földesúr szerepébe. (Herczeg Ferenc)
beleélés; beleélő.
