beleesik
beleesik tárgyatlan ige
1. Beleesik vmibe: úgy esik (1–4), hogy vmibe, vminek a belsejébe jut. Beleesett az árokba, a kútba, a vízbe. A kapitány … nyakig esett bele a mocsárba. (Jókai Mór) Beleesett a mézbe egy icipici kenyérmorzsa. (Mikszáth Kálmán) || a. Beleesik a csapdába, a tőrbe, a verembe: a) <vad> fogva marad a csapdában, a tőrben, a veremben; b) (átvitt értelemben) <személy> megtévesztés áldozata lesz, s így ellenségei hatalmába esik. Vermed lesz Budavár, Beleesel, ha mégysz. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben) Beleesik vmibe: megkap, elkap vmely betegséget. Elég, ha meghallja, hogy a szomszédban egy beleesett [a kolerába] … már … csak a szó kimondásától maga is megkapta. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben) Beleesik vmibe: akarata, szándéka ellenére vmely bűnt, hibát, tévedést elkövet. Újra beleesett a régi hibájába. Beleesett megint ugyanabba a tévedésbe. A gyűlölt és … szétrobbantott monarchia összes kormányzási bűnébe beleestek. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Belefészkeli magát, beletelepszik vmibe, megtelepszik benne. A gyümölcsbe beleesik a féreg. A gabonába beleesik a penész, az üszög. A ruhába beleesett a moly. || a. (bizalmas, durva) A fene essen bele: <szitkozódásként:> pusztuljon el.
3. (argóban) Beleszeret, belebolondul vkibe, vmibe. Beleesett egy nőbe. Egyidőre beleestek a vitorlázó szenvedélybe. (Herczeg Ferenc)
Vö.: esik (II. 4).
beleesés; beleesett; beleeső.
