belever
belever tárgyas ige
1. <Szilárd, rendsz. hegyes tárgyat> többszöri ráütéssel belejuttat vmibe, úgyhogy az szilárdan ott is marad. Beleveri a nyelet a fejszébe. A szöget beleveri a falba. A ló ostoba is; ha a kovács beleveri a szöget az eleven húsába, mikor patkolják, azért csak … jár, fut vele a kocsi előtt. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) <Hegyes eszközt> beleüt vmibe. Vö.: ver (I. 9). A mészárszék előtt megtorpant az öreg, botját beleverte a puha úti földbe. (Gelléri Andor Endre) || b. (argóban) <Gyilkoló szerszámot> beleüt vkibe.
2. <Vmely testrészét> akaratlanul nagyon beleüti. A sötétben belevertem a térdemet az ajtófélfába.
3. Belever vkibe vmit: sorozatos v. tervszerű veréssel vkit rászoktat, megtanít vmire. Vö.: ver (I. 3). Otthon beleverték az engedelmességet. || a. (átvitt értelemben) Vkibe v. vkinek a fejébe belever vmit: nagy nehezen megtanít vkit vmire, jól emlékezetébe véset vkivel vmit. Vö.: ver (I. 3a). ® Bottal verik bele a tudományt. Nehezen verték bele a fejébe az egyszeregyet. Végre sikerült a fiúba belevernem az igeragozást.
4. (átvitt értelemben) belever vmibe: <nagyobb összegű pénzt> bőkezűen s hiába költ, rápazarol vmire. Sok pénzt … vert bele ebbe az épületbe a megboldogult Vitéz János. (Mikszáth Kálmán) A kamatját nem bírja … annak, amit … belevert ezekbe a földekbe. (Móricz Zsigmond)
beleverés; beleverő; belever.
