belevisz
belevisz tárgyas ige
1. Vkit, vmit magával visz v. ragad, olyan vminek a belsejébe, amely teljesen körülveszi, v. amelyből nehéz kijutni. Belevitte a gyermeket a vízbe. A lovak belevitték a kocsit az árokba. [A kocsi] vitte a … kispapot. Belevitte a vörös alkonyatba, bele a fekete estébe. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Vkit, vmit belevisz vmibe: odahat v. azt okozza, hogy vki, vmi részt vegyen olyasmiben, olyasmit cselekedjék, v. olyan magatartást tanúsítson, amelyből erkölcsi v. anyagi kára származik. A magyar uralkodó osztály belevitte az országot a háborúba. Te vitted bele a barátodat a hazugságba. Engem az én embereim nem vihetnek bele a hínárba, mert én ülök az ő nyakukon. (Jókai Mór) Úri leányt vett el, … aki … úri álmodozásokba vitte bele. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Vmit belevisz vmibe: érvényesíti, felhasználja vmely cselekvésben v. alkotásban. Eszméit belevitte a műbe.
belevihető; belevitt; belevivő.
