belop
belop tárgyas ige
1. Titokban vhová, vminek belsejébe helyez, csempész, elrejt vmit. Belopta a levelet az asztalfiókba. A pénzt belopta a könyv lapjai közé. [A várból] egy kirohanás terveztetik …, hogy … addig a császárhoz hű nép – valami eleséget lophasson be a várba. (Jósika Miklós) || a. (ritka) Vkit belop vhova: csecsemőt csalással idegen családba csempész, hogy az a gyermeket sajátjaként nevelje fel. || b. (ritka) Belopja magát: észrevétlenül besurran, belopakodik, bejut vhová. A tolvaj belopta magát a lakásba.
2. (átvitt értelemben) Belop vmit vhová: észrevétlenül juttat vmely gondolatot, eszmét, érzést vkinek a lelkébe, szívébe. A szónok ügyesen lopta be érzéseit a hallgatóság szívébe. Közéjük is belopta eszméit. || a. (átvitt értelemben) Belopja magát vhová: észrevétlenül beférkőzik vkinek a jóindulatába, szeretetébe, szívébe. Belopja magát vkinek jóindulatába, szívébe. Belopja magát a hatalmasok kegyeibe. Álnokul belopta magát közénk.
3. (ritka, vadászat) <Vadat> észrevétlenül lőtávolságra közelít meg. Az ember elindul egyedül … nesztelen, lassan … úgy lopja be a nappali tanyáján alvó … vadat. (Vajda János)
belopás; belopat; belopható; belopkod; belopó; belopott.
