benyit
benyit ige
1. tárgyas <Ajtót, kaput> befelé nyit. Benyitja az ajtót vkire: akkor nyitja ki vmely helyiségnek az ajtaját, amikor bent van vki. Egy suhanc benyitotta a kaput és elszaladt. Az udvarra benyitotta a kis ajtót. (Vas Gereben) A postás benyitja az ajtót, hogy újságot dobjon a szélső asztalra. (Tömörkény István)
2. tárgyatlan Benyit (vmin v. vhova): úgy nyitja befelé vminek az ajtaját, kapuját, hogy a nyíláson benézhessen, beszólhasson v. beléphessen. Benyitott a szomszéd ajtaján és bekiáltott neki. Benyitott a barátjához, és intett neki, hogy jöjjön ki. Csendesen kopogtat, leskelődve nyit be. (Arany János) A kocsi minden szakaszába benyitott, … hogy világot derítsen az anya és leánya hollétére. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Ajtót, kaput nyitva bemegy vhová, vkihez. Ha erre játsz, nyiss be hozzánk! Egy napon tisztesen öltözött … ifjú nyit be hozzá. (Jókai Mór) Egy este … nesztelen lépéssel, alig hallhatóan, váratlan vendég nyitott be. (Kuncz Aladár)
benyitás; benyitó; benyitogat.
