bérlet
bérlet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A bérel (1) igével kifejezett jogi viszony: vminek a bérlése, kibérelése, ill. az így szerzett jog vminek a használatára, haszonélvezetére; bérlői viszony. A bérlet fennállása, tartama alatt; föld, lakás, üzlethelyiség, gáztűzhely bérlete; (hivatalos) bérletbe vesz vmit: kibérel; bérletet köt; felmondja, meghosszabbítja, megújítja, megszünteti a bérletet. A bérlet tárgya ingó és ingatlan dolog egyaránt lehet. A bérlet lejár. A bérlet útján való gazdálkodás … kereskedelmi fogás. (Móricz Zsigmond)
2. A bérletbe vett v. adott ingatlan (föld, ház, lakás, helyiség); bérlemény. A társbérleti lakást önálló bérletté alakították át. Tartozása miatt kitették a bérletből. Bérletemből hurcolkodjatok ki. (Madách Imre) A feleségem apjának volt … egy bérlete; az öreg halála után aztán én gazdálkodtam rajta. (Mikszáth Kálmán)
3. Vminek, főleg közlekedési eszköznek többszöri v. állandó igénybevételére, színházi v. mozielőadásoknak, hangversenyeknek sorozatos, megszabott rendben való látogatására, vhová való többszöri belépésre szóló és bérletjegy váltásával biztosított jog(osultság). Színházi, vasúti bérlet. Bérlete van az operába. Bérlete volt régen a Margitszigetre. Mennyibe kerül egy bérlet a műjégre? || a. Bérletjegy. Arcképes bérlet; felmutatja, elvesztette a bérletét. A bérlet ma nem érvényes. || b. (film, színház) Bérletben: olyan előadásban, amelyre a bérletjegyek érvényesek. A darabot ma este bérletben játsszák.
Szóösszetétel(ek): 1. bérletakció; bérletfolyamat; bérletföld; bérletidő; bérletkedvezmény; bérletmeghosszabbítás; bérletmegszűnés; bérletösszeg; bérletrész; bérletsorozat; bérlettartam; bérlettulajdonos; bérletügylet; bérletváltás; 2. albérlet; főbérlet; földbérlet; haszonbérlet; havibérlet; kisbérlet; kölcsönbérlet; lakásbérlet; mozibérlet; társbérlet; útvonalbérlet; villamosbérlet.
bérletes; bérletez; bérleti.
