betér [1]
betér [1] tárgyatlan ige (kissé választékos)
1. Az egyenes útiránytól elfordulva bekanyarodik, befordul vhova. Betér a mellékutcába.
2. Útját megszakítva bemegy vhova. Betér a kocsmába, a városba, a vendéglőbe. Betérek Debrecenbe | Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek, ha ittam Bort és öleltem lyányt. (Petőfi Sándor) Egypár ezüst kupát szeretnék venni …, hogy ha urak térnek be hozzám, kedvvel ihassanak. (Gárdonyi Géza) Az ember a hóban vándorol, | … betér egy házba, eszik, iszik. (Radnóti Miklós) Betértem az utamba eső legelső étterembe. (Nagy Lajos)
betérés; betérő; betért.
