beton
beton [ë v. e] főnév -t, -ja (többes számban nem haszn.)
1. Homokból, kavicsból v. zúzott kőből megfelelő mennyiségű kötőanyag, főleg cement, továbbá víz hozzáadásával készült mesterséges építési anyag; formába öntve v. döngölve bizonyos idő múlva megszilárdul. Döngölt, ® kövér, öntött, ® sovány beton; betonból, betonra épít vmit. Az építmény alapja betonból készült. A betont géppel keverik.
2. jelzői használat(ban) Betonból való, betonnal készült. Beton lelátó, műkő. Hat emelet, lifttel, beton fal, acél-plafon. (Babits Mihály) || a. jelzői használat(ban) Betonkészítéshez használt, ahhoz szükséges.
Szóösszetétel(ek): 1. betonacél; betonalap; betonalapozás; betonáru; betonburkolat; betoncement; betoncölöp; betoncső; betonerőd; betonerődítmény; betonfal; betonfedezék; betonfelület; betongömbvas; betongyártás; betongyűrű; betonhabarcs; betonhíd; betonkavics; betonkerítés; betonkészítés; betonkeverés; betonkoszorú; betonkút; betonküszöb; betonlépcső; betonmedence; betonmunkás; betonoszlop; betonöntés; betonpadló; betonpillér; betonréteg; betonsiló; betonsimítás; betontest; betontető; betontöltés; betontömb; betonváz; 2. vasbeton.
betonos.
