betörő
betörő melléknév és főnév
I. melléknév
1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy, dolog>, aki, amely betör (I) vmit. Az ablakot betörő gyerek; a kirakatot betörő kavics; a fejét betörő járókelő; a hidat betörő birkózó; az új cipőt betörő nő; a csikót betörő gazda.
2. Olyan <személy, csoport>, aki, amely hirtelen v. erőszakosan behatol vhová. Az állásokba betörő ellenség; a tanterembe betörő ifjúság. A nemesség csak a haza határán betörő ellenség ellen tartozott harcolni. (Jókai Mór) || a. Olyan <jelenség, esemény>, amely hirtelen jelentkezik, betódul (vhová). Az ország keleti részébe betörő légáramlat; az ablakon betörő fény; a váratlanul betörő tavasz; a városba, a házakba betörő árvíz.
3. (ritka) Olyan <élőlény, dolog>, amely betörik (1–2). A betörő jég ropogása; a hámba betörő ló; a rabságba betörő hadifogoly; a katonai szolgálatba betörő újonc.
4. (ritka) Olyan <személy, csoport>, aki, amely lopási szándékkal erőszakos módon fal, ajtó, ablak megrongálásával, lopott v. álkulcs használatával hatol be vhová. Betörő gonosztevő.
II. főnév -t, -je [e] Betörést (2) elkövető, betöréssel (2) foglalkozó személy. Megrögzött, notórius betörő. Betörőt fogtak el. A rendőr lefülelte a betörőt. Öt zsebtolvaj, három betörő … került a rendőrség kezére. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző. Betörő külső, módszer. Olyan betörő külseje van. Ez csakugyan afféle betörő pofa … (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): betörőbanda; betörőszerszám; betörőtársaság.
