bevall
bevall tárgyas ige
1. <Vmely tényt, adatot> illetékes(ek)nek, érdekelt(ek)nek, gyak. kérdésre v. vallatásra megvall. Bevallja bűnét. Bevallotta, hogy ő a tettes. Mindent bavallott az akasztófára való … (Mikszáth Kálmán) || a. (hivatalos) <Adatot> írásban, rendsz. kérdőíven illetékes hatóságnak, szervnek tudomására hoz. Nem vallotta be a mellékjövedelmét. Valótlan adatokat vallott be.
2. Őszintén megmond vmit; megvall. Bevallom, hogy tévedtem. Bevallom, ezt elfelejtettem. Ím nyiltan bevallja Már, hogy nem szeret. (Petőfi Sándor) Bevallom néked, megtörötten | földig hajoltam s mindezt megköszöntem … (Kosztolányi Dezső) Az asszony önkínzó őszinteséggel, minden szépítés nélkül elmondotta, inkább bevallotta, hogy mi történt vele. (Hunyady Sándor)
bevallható; bevalló; bevallott.
