bevett
bevett [e-ë] melléknév
1. Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet bevettek (1–9). A katonának bevett legények; a bevett mennyiség, orvosság, pénz; az ablakból bevett virágcserép. Akinek megártott a sok bevett jó, ott volt a kenő-asszony. (Jókai Mór)
2. Általánosan elfogadott, régóta elterjedt <dolog>. Bevett gyakorlat, szokás. A nép … egy szikrát sem enged a Bevett szokásokból. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) Megvetette a kényes előkelőség minden bevett üres, külső formaságait. (Vajda János)
3. (történettudomány) Bevett vallás: olyan v., amelynek teljes vallásszabadságát s felekezeti egyenjogúságát az állam törvénnyel biztosította. Erdélyben 1848 előtt négy bevett vallás volt.
