bezúg
bezúg ige
1. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Zúgással betölt, eláraszt vmit. [A rab oroszlán] Magát szülőföldére képzeli, Amelynek sivatagjait vele Együtt zugá be a szamum szele. (Petőfi Sándor) A harangok megkondulnak s bezúgják a várost. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (iskolai, bizalmas) <Tanuló> vmiből elégtelenre felel. Bezúgtam latinból.
bezúgás; bezúgat; bezúgó; bezúgott.
