bizalmatlanság
bizalmatlanság főnév -ot, -a
A bizalmatlan melléknévvel kifejezett lelki tulajdonság, állapot; vkinek ilyen volta. Bizalmatlansággal viseltetik vkivel szemben; ne vegye bizalmatlanságnak; bizalmatlanságot szavaz vkinek, vminek: szavazatával kinyilvánítja, hogy nem bízik politikájában, ill. hogy nem tartja vezetésre alkalmasnak. Bal időkben gyanú, bizalmatlanság tépik a nemzet kebelét. (Vörösmarty Mihály) Az elvonult, nem-közlékeny emberek bizalmatlanságával szégyelte mezítlen testét. (Kosztolányi Dezső)
bizalmatlansági.
