bizony-bizony
bizony-bizony határozószó és főnév
I. határozószó
1. (régies v. tréfás) Hitemre, bizonyságtételemre elhihetően. Bizony-bizony mondom néktek, …
2. <Sajnálkozó v. rosszalló ráhagyás, igenlés, beleegyezés kifejezésére:> nagyon is úgy van, hogy …; igazán mondva, valóban, csakugyan. Bizony-bizony sokat szenvedett. Nem tanultad meg a leckét, bizony-bizony. Bizony, bizony félek – igazolva lesz, hogy korunk nagy kor volt; ámde nagyságát nem egyeseknek köszönheti. (Kossuth Lajos)
II. főnév (ritka) bizony-bizonyt, bizony-bizonya. Fokozott, hangsúlyozott „bizony” (II. 2). Fölkeresi, bizony-bizonnyal igérte. (Arany János)
