bizonyítás
bizonyítás főnév -t, (-ok), -a
Általában a bizonyít igével kifejezett cselekvés, tevékenység, ill. az a cselekvés, tevékenység, megnyilatkozás, hogy vmit bizonyítanak. Az állítás, a tényállás bizonyítása. || a. (jogtudomány) A peres félnek az a törekvése, amellyel a bíróságot vmely állított tény valóságáról, ill. valótlanságáról igyekszik meggyőzni, ill. a bíróságnak hivatalból való tevékenysége a valóságos tényállás kiderítésére. ® Közvetett bizonyítás. A bizonyítás alapja. A per legfontosabb része a bizonyítás. A bíróság elrendelte a bizonyítást. || b. (filozófia) Vmely tudományos tanításnak, tételnek, állításnak, feltevésnek vmely, már igazolt tételekkel való igazolása, érvényének, igazságának kimutatása. A tétel bizonyítása.
Szóösszetétel(ek): 1. bizonyításfelvétel; bizonyításkiegészítés; 2. ellenbizonyítás.
bizonyítási.
