bódít
bódít ige -ott, -son; -ani v. (régies, irodalmi nyelvben) -ni
1. tárgyas (tárgy nélkül is) Kisebb fokú kábulatot okozva szédít <vkit, vmit, főleg agyvelőt, idegrendszert>. Az ópium, a szeszes ital, az erős illat bódít. Elmét bódít. Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. (Ady Endre)
2. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Félig öntudatlan állapotba ringat vkit, zsongító hatással van vkire. Oh a szerelem Édes, de bódít. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (bizalmas) Becsap, ámít, bolonddá tesz. Te csak bódítod az embereket. || a. tárgyas (ritka, bizalmas) Szerelmi gerjedelemre indít vkit maga iránt. Bódítja a nőket, a férfiakat.
Igekötős igék: elbódít; megbódít.
bódítás; bódított.
