bódul
bódul tárgyatlan ige -t, -jon
<Személy, ill. fej, elme bódítószer, alkohol hatására v. rosszullét folytán> átmenetileg zsongító tompultságba, kisebbszerű kábulatba esik; szédül. Bódul a fejem. Az alkoholtól bódulni kezdett. Elmém bódulni kezd … (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Bódul, megvakul a kincsek nézésében. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: belebódul; elbódul; megbódul.
bóduló.
