bog
bog főnév -ot, -a
1. Kötélen, fonálon hurkolva kötött csomó; görcs. Bogra köti a kötelet; kioldja, kioldozza a bogot; bogot köt a fonálra; bogot köt a zsebkendőjére. Az előhúzott zsebkendőre hirtelen bogot kötött. (Mikszáth Kálmán)
2. (választékos) <Fán, növényen> csomó, bütyök, kidudorodás. Görcsös bog; a fák boga. A bodzafának, somfának sok boga van. Egy gyönge csalogány Csattogja gyász zenéjét A cserje vad bogán. (Vörösmarty Mihály) Bog, tüske vérzi homlokom: De könnyben úszó, nagy szemekkel A boldogságról álmodom. (Komjáthy Jenő)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) A cselekmény, bonyodalom szálainak szövevénye, bonyodalom, amely megoldásra vár. [A] szerző … regénye szálait e különös bogba, ez adomaszerű ötletbe gyűjti össze, onnan bonyolítja tovább. (Arany János) Döbrentei … hibáztatja Bolyaiban, hogy nem gondolkodott a drámai bog megkötéséről. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): ágbog.
