boka
boka főnév bokát, bokája (rendsz. csak egyes számban)
1. <Az emberi csontrendszerben:> a sípcsont és a szárkapocs bőrrel bevont kidudorodása a lábszár legalsó részén, a sarok fölött mindkét oldalon. (Általában a két lábon levőt együtt, máskor csak az egyik lábon levőt v. csak a külső, ill. belső kidudorodást értjük rajta.) Bokáig érő szoknya, víz; bokáig süpped a sárba; bokán rúg vkit; összecsapja, összevágja a bokáját: ö. lábbelijének a kérgét <rendsz. katonás v. modoros bemutatkozás, köszönés alkalmával>. Görbe botjával leereszkedett a magas partról a bokáig érő fagyos hóban. (Krúdy Gyula) Vigyázz-állásban fogad, összeüti bokáját. (Kosztolányi Dezső) || a. A lábnak az e körül levő külső tája. Vastag, vékony boka. Mi szebb: bokáid karcsú íve tán, Vagy vállaid vonagló vonala … (Juhász Gyula) A szoknya kislányosan rövid volt … Imrus láthatta a jóformájú bokát, s még azon felül is. (Babits Mihály)
2. A lábszárat és a lábfejet összekapcsoló ízület. Kibicsaklik, megrándul a bokája. A lába nem hajlik bokában. Kificamította a bokáját.
3. (állattan) <Emlősöknél> a csánk alatti ízület.
Szólás(ok): (bizalmas) megüti a bokáját: <vmely szabálytalanság v. kisebb törvényszegés miatt> pórul jár, kellemetlensége támad (a hatósággal); ld. még szél [1].
Szóösszetétel(ek): bokaízület; bokarándulás; bokaszorító; bokatörés.
bokájú; bokás.
