bomlott
bomlott melléknév -an v. -ul, -abb
1. Olyan <részekből, szálakból álló dolog>, amely alkotóelemeire oszlott, részekre szétvált. Bomlott hajfonat, kötél, ostor. Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. (Vörösmarty Mihály) A mester … saját kezeivel kötözi össze a bomlott nádtetőt. (Jókai Mór)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <gépi szerkezet>, amely elromlott s ennek következtében szabálytalanul működik v. megállt. Olyan volt, mint a bomlott óra, tizet mutatott, aztán ötvenet is ütött. (Vas Gereben) Megáll az elme, mint egy bomlott gépely. (Arany János) || a. (ritka, költői) Szakadt húrjai v. elhangolódása miatt zavaros hangokat adó <hangszer, főként cimbalom>. Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szivem és mégis sajog belé. (Arany János)
3. (választékos) Az őrültség jeleit mutató; megzavarodott. Bomlott agy, ész. A megalázott Melindában is tiszteli hajdani nejét … sőt a szegény nő bomlott kedélyét is enyhülni, hegedni reméli. (Gyulai Pál) || a. (irodalmi nyelvben) Eszeveszett, esztelen <cselekedet, magatartás>, felzaklatott, egyensúlyát vesztett <lelki állapot>. Bomlott futás. A falun kívül tovább folyt a bomlott csata. (Jókai Mór) Szól a zene, járja bomlottan a fiatalság. (Eötvös Károly) Reggelre én már messze futok S bomlottan sírok valahol. (Ady Endre)
bomlottság.
