bordély
bordély főnév -t, -ok, -a (1945 előtt, választékos)
1. Az az üzleti vállalkozás, mely szerződtetett kéjnőket férfiaknak nemi ösztönük kielégítése céljára rendelkezésre bocsát; kupleráj. Bordélyt tart fenn.
2. Az az épület, helyiség, ahol ez a vállalkozás működik; bordélyház, nyilvánosház. Méltán gúnyol a leány, Ki festett arccal bordélyban űl Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal. (Madách Imre) Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, | részeg botlik, legény bordélyba lóg. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Olyan hely, ahol erkölcstelen, züllött élet folyik. Király-házban bordélyt nyitottál. (Katona József)
bordélyoz.
