borogat
borogat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas <Fájós v. beteg testrészt> vízbe v. vmely folyékony gyógyszerbe mártott ruhával ismételten betakar, hogy a fájdalmat enyhítse, v. a gyógyulást elősegítse. Fájós szemét kamilla teával borogatja. A daganatot vizes ruhával borogatják. Jéggel borogatják fejét. (Kemény Zsigmond) Ecettel dörzsölték, sósborszesszel is borogatták, meleg vízzel, hideg vízzel mosták, hiába. (Nagy Lajos)
2. tárgyas <Edényt mosogatás után> szájával, belsejével folyamatosan lefelé fordít, hogy a vizet kicsurgassa belőle. Hova borogassam az edényt? || a. tárgyas (ritka) Öntöget. A félig üres poharak tartalmát egy vödörbe borogatja.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Több tárgyat> ismételten felborít, feldönt. [Judit asszony] Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra. (Arany János) [A macska] zörömbölt … s borogatott odabenn. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: beborogat; elborogat; kiborogat; leborogat; összeborogat.
borogató; borogatott; borogattat.
