borona [2]
borona [2] főnév ..nát, ..nája (tájszó)
1. Rendsz. fenyő- v. lombfából faragott gerenda, épületfa. A régi fenyő boronák közt nehány szú fúrt és őrölt. (Kemény Zsigmond) Legszélen a szolgák sátorai voltak, Egyszerü fenyvekből boronába róttak. (Arany János)
2. Deszkakerítés, palánk.
Szóösszetétel(ek): boronaház; boronaviskó.
boronás.
