bravúr
bravúr főnév -t, -ok, -ja (régies írva: bravour is) (kissé választékos)
1. Nagy ügyességre valló kiváló teljesítmény. A rendőrség nagy bravúrral végezte a nyomozást. Első bravourja az volt fiamnak, hogy két hetes korában fölült. (Petőfi Sándor) || a. A nehézségeket fölényes könnyedséggel legyőző ügyesség, főleg vminek a technikai vonatkozásaiban való különleges jártasság. A nyelv ügyes, tanúlt kezelése, a versidomok alkalmazásában … nyilatkozó bravour … számos olvasót biztosítnak részére. (Arany János) [A tenorista] egy kitűnő bravúrral énekelt szóló után … (Herczeg Ferenc)
2. (elavulóban) Nehéz, nyaktörő mutatvány. Repülőgépével nehezebbnél nehezebb bravúrokat végzett. Az artista nagy bravúrt árult el mutatványa közben. A két családnak fejei folyvást versenyeztek egymással … Ha az egyiknek hírhedetté lettek a lovas bravourjai, a másik éppen annyit beszéltetett az olasz festőiről. (Jókai Mór) || a. (rendsz. -ból raggal) Hősködés, legénykedés, virtus; bravúroskodás. Bravúrból leugrott a fáról. [Pergő Celesztin Schiller „Haramiák”-jában] egyszer Moor Károlyt és Ferencet játszotta bravourból Kolozsvárott; ami nagy bolondság, mert az ember egyszerre két vetélytárs babérjába markol bele. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): huszárbravúr.
