buborék
buborék főnév -ot, -a v. -ja
1. Folyadékba került légnemű anyagból keletkező apró gömb v. gömbök tömege, mely rendsz. felszáll a folyadék felszínére, s ott elpattan. A buborék el- v. szétpattan. A víz buborékot hány v. vet. Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. (Vörösmarty Mihály) Végtére megnyílt a felhők csatornája, S a tó vize sűrű buborékot hánya. (Petőfi Sándor)
2. Légbuborék. || a. (ritka) Szappanbuborék. Buborékot ereget. Szappanhabot kevert. Buborékokat fújt egy székre állva. (Kosztolányi Dezső)
3. <Üvegben, öntöttvasban> öntési hiba folytán keletkezett kis üreg; tipoly.
4. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Röpke, mulandó jelenség; szappanbuborék. Pára minden pompa s ék: Egy ezred [= ezredév] egy buborék. (Kölcsey Ferenc) Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. buborékképződés; buborékkönnyű; 2. légbuborék; szappanbuborék.
buborékol; buborékos.
