buksi
buksi melléknév és főnév
I. melléknév
1. (kedveskedő) Nagy, boglyas <fej>. Megsimogattam a buksi fejét. Adja ide azt a buksi fejét, hadd kössem be. (Mikszáth Kálmán) Buksi fejét búsan térdemre ejti. (Kosztolányi Dezső) || a. (kedveskedő) Ilyen fejű <személy>. Egy okos szemű buksi lurkón akadt meg a szeme. Odaszólt fiának, egy buksi legénynek. (Arany János) A buksi Nácinak annyira tetszett a dolog, hogy folyton röhögött. (Gelléri Andor Endre)
2. (népies, régies) Ostoba, bamba.
3. (tájszó) Önfejű, makacs, konok, csökönyös.
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Aránytalanul terjedelmes; idomtalan. [A Toldi II. részéhez.] Későn születtél, buksi költemény, Tíz vagy húsz évi meddőség után. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (kedveskedő)
1. Buksi (I. 1) fej, főleg gyermeké. Ne dugd elémbe a buksidat. Mit lógatod a buksidat? Mégis legtöbbet ér az én buksim. (Jókai Mór) Néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron. (Móra Ferenc)
2. Buksi (I. 1a) gyermek. Gyere csak, te kis buksi!
