buktatás
buktatás főnév -t, (-ok), -a
1. A buktat (főleg 1, 2, 5, 9) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vkit (el-, föl- v. le-)buktatnak. Árokba buktatása óta fájdítja az oldalát. A csatár buktatásáért kiállítás járt volna. A víz alá buktatást jó kedvvel tűrte. || a. Az a cselekvés, eljárás, művelet, tevékenység, hogy vmit vhová buktatnak (5a); döntés, borítás. A csille, a kocsi, a vagon buktatása. || b. (átvitt értelemben, iskolai) Az a cselekvés, eljárás, hogy rossz tanuló(ka)t, hallgató(ka)t (meg)buktatnak (9a). A buktatások számaránya. Elsősorban nem buktatással, hanem neveléssel kell a tanulókra hatni.
2. (mezőgazdaság) A buktat (3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, ill. ennek eredménye. A tarló buktatása; a buktatás mélysége. Buktatásra vár a tarló. Ellenőrizte a buktatást.
3. (szőlészet, kertészet) A buktat (4) igével kifejezett művelet; bujtás, homlítás. A kipusztuló tőkéket buktatással pótolja.
Szóösszetétel(ek): tarlóbuktatás.
buktatási.
